Egy éjszaka a kastélyban
Már órák óta bandukoltunk az erdőben. Kb. egy órája, kecmeregtünk ki a csónakokból, és nyakunkba vettük a természet lágy ölét!! Mikor már végigjöttünk az erdő felén, elkezdtünk figyelni a távolban kimagaslódó körvonalakat. Egy kastélyra emlékeztettek. Olyan volt, mintha egy várhalom tetejére építették volna, és minden egyes szavával azt sugallta feléd: gyere be, gyere be! A többiekkel együtt összedugtuk a fejünket, hogy eldöntsük eleget teszünk-e hívogató szavának. Végül mindenki összeszedte a maradék erejét, és felmászott a meredek kőfalon. Mikor a kastély előtt állt, megbizonyosudtunk arról, hogy ez valóban egy várhalom maradványaira épült. Odaálltunk az ajtó elé, és kopogtatni akartunk, amikor kitárult az ajtó, és egy apró termetű ember tessékelt be minket. Udvarias volt, és meghívott mindenkit vacsorára. Az óra úgy kb. 5 óra felé járt, de mivel nyár volt ezért még nem sötétedett olyan hamar. A kastély nagyon félelmetes volt belülről. Kívül csoda és pompa övezte, belülről viszont komor vastag falak voltak és semmi dísz nem tarkította őket. Nem szívesen maradtunk volna ott éjszakára, de mivel az erdőben senki sem akarta tölteni az éjszakát, ezért mégis itt kellett maradnunk eleget téve ezzel az inas kérésének. A ház ura ,, állítólag sokat betegeskedik mostanában,, , szívesen fogad ugyan látogatókat, viszont sajnos ő maga nem tudja személyesen üdvözölni látogatóit. Kezdettől gyanús volt ez mindannyiunk számára, de most csak az érdekelt mindenkit, hogy vége legyen az estének, és reggel korán indulhassunk hazafelé. Este mikor lefeküdtem, nem tudtam elaludni, mert amikor nem a saját ágyamban alszok otthon, akkor sosem tudok könnyen elaludni. Mikor végre feladtam, felültem az ágyban, és elkezdtem gondolkodni, hogy vajon ki élhetett itt annak idején ebben az ósdi várban, és miért építették rá a kastélyt pont erre a várhalomra? És miért ilyen furcsa ez az egész hely? A sok gondolkodás közepette úgy megszomjaztam, mint egy kiszáradt cet, amit a dagály kivonszolt a partra. Így hát felülkerekedtem félelmeimen, és egyenest a konyhába vezetett az utam. A konyhához egy hosszú folyosón kellett végigmenni, melynek a közepét egy tágas lépcső szelte a végig. Ha azon lementél, akkor a szalonban találtad magad. Onnan
balra kellett fordulnod, és így egyenest a konyhába értél. Én el is indultam, a cél a vízcsap volt, de előbb át kellett verekednem magam az akadályokon. Kilépek a szobám ajtaján, elindulok, de észreveszem, hogy a villany nem kapcsolódik fel magától. A szívem a torkomban dobog, és a szám is tele van nyállal, amikor végigmegyek a lassú, sötét folyosón.
Ekkor hirtelen furcsa hangokat hallok a hátam mögül, és az ijedtségtől annyira meglepődök, hogy nem nézek hátra, hanem sikoltozni kezdek, és hanyatt homlok rohanom fel a 2. emeletre! Mikor oda felérek, a lihegés abbamarad, és szemben találom magam egy tucat szobával. Elmegyek a folyosó végéig, és szembeállok az utolsó szobával, majd benyitok.
Az ajtóra a: Ház Ura felirat volt írva. Mikor beléptem, a szám ki volt száradva, és megint nem vettem rendesen levegőt. Az ablak tárva nyitva volt a szobában, a telihold fénye megcsapta az oda belépőt. A szoba szaga egy ázott kutya szagára emlékeztetett. Az ágyban viszont nem aludtak. Az összes huzat az ágyon, és maga a tapéta a falon, teljesen össze volt szaggatva és karmolva. Amikor beléptem oda, tudtam az életemmel, játszom. Körülnéztem, és megláttam a feliratot a falon, amely emberi vérrel volt kiírva: A HÁZ URA BETEGESKEDIK. TE MIT SZÓLNÁL HOZZÁ, HA TÉGED IS ZAKLATNÁNAK? Ekkor becsukódott az ajtó, és előttem megjelent egy hatalmas farkas… Illetve ember..Nem mertem bevallani, de ő volt a ház ura… Aki farkasember… Rám nézett, elkezdte vicsorítani a fogát, és meg akart karmolni. Csak annyit tudok, hogy a kezem az arcom elé rántottam, és erre… Felébredtem.
Jaj, már megint ezek a rémálmok! Most meg farkasemberek! Jó, mi? De várjunk. Miért véres az alkarom, és mi ez a friss karmolás rajta??